Fertő-tó gasztro/ bringa túra ( Vol. I. )

Ismét sok gasztroélménnyel és utazással gazdagabb. De ez így is van rendjén J

Először is, szeptemberben beiratkoztam egy borsuliba (Bor-Schola) és terveim szerint 2015 májusára pohárnoki avagy sommelier rangot kapok. A suli szenzációs, teljesen más úgy iskolapadban ülni, hogy az ember azt tanulja, ami igazán érdekli és céltudatosan megy előre. Mostanság minden héten a szerda a kedvenc napom, mert ekkor délután 5-től este 10-ig iszom Dr. Csizmadia András szavait no meg az általa összeállított 10 tételes tematikus borokat J A suliról most ennyi. Viszont borokról poszt folyamatosan.

Vége a nyárnak, amit nehezen viselek ezért a nyár méltó lezárásaként úgy döntöttem, hogy még idén nekivágok egy Fertő-tó bringa-, és gasztrókörútnak. Miért is a Fertő-tó? Balaton és Velencei-tó körbetekerés már idén megvolt ezért már csak két opció maradt: Fertő-tó és Tisza-tó. Mivel pont múlt héten tananyag volt az Észak-Dunántúli borrégió ezért nem kellett sokáig hezitálnom a döntés meghozatalában. Sopron és Fertő-tó győzött!

Péntek

Indulás a Keleti pályaudvarból vonattal. Külön biciklitároló nem volt úgyhogy maradt a babakocsiknak fenntartott hely. De nem volt para. Bő 3 órás vonatút és már Sopronban is vagyok. Úgy döntöttem a Soproni borászatokat majd hazafelé látogatom le így egy gyors városnézés után irány Fertőrákos: Ráspi és Luka Enikő. Távolság mindössze 10 km (főúton – emelkedőn)

Pár hangulatkép az őszi Soproni belvárosról

 

Irány tovább Fertőrákosra ebédelni. Szerencsére ebédidő után és vacsoraidő előtt érkeztem meg Ráspi vendéglőjébe így kedvem szerint válogathattam, hogy melyik asztalhoz üljek (ami egyébkén nagyon nem jellemző).

Rabul ejt az étlap… egyszerű, semmi cicoma, nem túl nagy választék, minden ételhez Ráspi borajánló. Mivel még tudtam, hogy a szállásig hátra van egy kisebb táv ezért csak valami szolidban gondolkoztam.

Ha B barátosném velem lett volna tuti egy Libamáj terrine-vel indítunk és az is tuti, hogy felezünk J de ez most nem így történt. Levesek közül kacérkodtam egy vargányakrémlevessel is de féltem, hogy én is a bringámmal együtt gurulok majd tovább ezért hagytam érvényesülni egyedül a Kemencében sült fogasfilét házi tagliatelle tésztával vargányagomba mártással. Nagyon jó választás volt.

Meglepetés vendégváróként a mosolygós pincér hozott nekem két féle kencét: kőrözött (őrölt pirospaprika nélkül) és pisztrángkrém házi kenyérrel. Először fura volt a kőrözött pirospaprika nélkül, de egy újabb dimenziót nyitott J mellé egy csodásan simuló Ráspi 2012-es Tündért fogyasztottam. Tündér Leánykáról annyit érdemes tudni, hogy Zöldveltelini, Irsai Olivér és Léányka házasításából született ez a csoda. A bor sárgás színű, tiszta, koronája lomha. Illatra egyszerre a sós és édes, a hordófűszerek illatkavalkádja árad ki belőle.

A főétel – fogas – mellé folytatom Ráspi fehér borkínálatának rendkívül illatos borával, Borostyán 2011. Színben világosabb, mint a Tündér volt, halványsárgának mondanám. A bor tiszta és kevésbé lomha, ami utal az alacsonyabb cukortartalmára. Illatra nekem sokkal visszafogottabb, mint a Tündér viszont ízre olyan, mintha egy zamatos őszibarackba harapénk bele. Mennyei… Üde gyülömcsösség

Ráspitól eddig még csak vöröseket kóstoltam – nagy hiba volt.
Ha érdekel honnan jött a Ráspi név katt ide.

Bringára fel irány Mörbisch. Első öröm: végre van bicikliút J Második öröm: pont a bringa út mellett van Luka Enikő pincészete. Satufék, bringáról le, bringa lerak, irány befelé. Mákom volt, mert csak előzetes bejelentkezés alapján van nyitva a pincészet és borbár. Pont egy bórkostoló közepébe csöppentem bele. Enikő volt ott maga személyesen és a kedves fogadtatást követően rögtön borral kínált J Zwiegelt, Merlot és Cabernet Sauvignon. Végül a CS-nál tettem le a voksom és rögtön kérem egy üveggel. Nem az olcsó árkategóriás borok közé tartozik (5500 Ft / palack), de kivételesen gazdag és őszinte bor. Enikőt kértem, hogy meséljen a borról. Igazából nem is a borról mesélt, hanem arról, hogy Ők egy nagyon kicsik a szakmában, a tudását és a pincészetet Édesapjától vette át és egy álma vált valóra, hogy azzal foglalkozik és azt csinálja, ami a legközelebb áll Hozzá.

A következő mondattal engedett útnak: „Most úgy érzem, magadra kell, hogy hagyjalak ezzel a borral. Ez a bor többet tud a fényről, mint mi… Nem én leszek, aki elmondja, milyen tündöklésben született, hanem Ő.”

A  Mörbisch-i (magyarul: Fertőmeggyes) szállásomra érve az első dolgom az volt, hogy a megvásárolt palackot kinyissam és megértsem, hogy Enikő  miről beszélt. Aki kóstolta, az érti miről van itt szó, aki nem …. Nektek szívből ajánlom. (Sorry B, hogy nem vártalak meg vele, kénytelenek leszünk együtt visszajönni J )
Csakhogy nehogy azt higgyétek, hogy mindig minden flottul megy, a Luka pincészetet elhagyva a hátsó kerekemen defektet kaptam. Bringatúráim során még egyszer se fordult elő, hát eljött az ideje. A rákfenéje a dolognak az volt, hogy már pont szürkület volt és egy erdős bringaút várt még rám az osztrák szállásomig. Lepattantam a bringáról és szépen elkezdtem bandukolni a bringámmal meg féltve őrzött borommal Mörbisch felé. Olyan koromsötétség lett pikk-pakk, hogy az orromig alig láttam el és persze, hogy semmi világítás nem volt a bringaúton. Elértem végre az osztrák-magyar határt J innen tudtam, hogy már max 1-2 km van hátra J Szerencsére nem vagyok az a brutál pánikolós, parázos típus így úgy voltam vele, hogy mindig lesz valahogy és ennek valamiért így kellett lennie ezért inkább élveztem a falu fényei által megvilágított Fertő-tó gyönyörű látványát.

Egy furgon arra jött, leintettem, szerencsére megállt és egy kedves osztrák ajkú srác, gyönyörűséges fekete kutyus útitársával elvittek a szállásomig bringástul J

A szállás kedves, tiszta és itt van nem messze a tótól J

A holnapi nap legnagyobb kihívása (most per pillanat úgy gondolom J ) a biciklim megjavítás lesz, hogy folytatni tudjam az utamat, a tó körbetekerését. De tudom, hogy meg fogom oldani, mert az élet elég gyakran akadályok és váratlan helyzetek elé állít, ami csak rajtam múlik, hogyan oldom meg és milyen megoldást választok.

Ezzel a gondolattal köszönök:
„Life is like riding a bicycle. To keep your balance, you must keep moving.”
Albert Einstein 1879-1955

 SZOMBAT Mörbisch - Möncchof

Elhatároztam még este, hogy a szombati napot futással indítom és végigfutok azon az útón, ahol este a korom sötétben battyogtam a bringámmal Fertőrákostól. A futás alatt szembesülök azzal, hogy az osztrák – magyar határátkelőhely csak gyalogosok és kerékpárosok által vehető igénybe. Már tudom, hogy tegnap miért nem volt forgalom az úton J Előbb-utóbb mindenre választ kap az ember. A határ mellett egy szentélyt is felfedezek: Mitrász- szentély

Tökéletes napindítás volt, nem megterhelő csak 5 km. A táj kárpótolta a reggeli csípős hideget. Fertő-tó, szőlőtőkék, hangulatos borozók….

Gyors reggeli a szálláson, közben azért izgulok, hogy mi lesz a bringámmal és a túrámmal. Majd ekkor a megjelenik egy ezermester, akit a házi néni hívott, hogy javítsa meg a kaput. Elkezdünk beszélgetni, elmondom Neki, hogy mi történ a bringámmal és kiderül, hogy a szomszéd faluban lakik, Rustban, és tud egy hiper szuper bringa szervizt és kocsival el is tud vinni így nem kell 6km-et gyalogolnom J A kocsiban beszélgetés közben kiderül, hogy Ő igazából borász, már 6 éve tart a szerelem. Juros Michael-nek hívják és Rust városában van egy 5,5 ha-os szőlőbirtoka. 15 féle szőlőt termel. A kedven bora a ….. ami zwiegelt, cabrnet sauvignon, cabrnet franc és shyra háziasításából készít és tölgyfahordóban érleli. Felajánlotta, ha legközelebb erre járok, akkor feltétlenül menjek el a birtokra egy borkóstolóra, de lehetőleg ne bringával érkezzek, mert a sok finom bort majd nem tudom hova tenni J Megérkezünk a bringa szervizhez, nem fogad el pénzt a fuvarért és a segítségért. Michael a mottójával búcsúzik: ’Wenn du es ertraumen kannst, kannst de es auch tun’ / ’If you can dream it, you can do it’ (Walt Disney)

A szervizben kerékcsere + nagyszerviz – kiderül, hogy más gondok is vannak a bringával. Total 22 Euro-ba fájt, ami nevetséges. Pesten 8 000-10 000 Ft körül szoktam fizetni egy rendbetételért kerékcsere nélkül.

A hely neve: Fahr Rad Migschitz, elérhetőség: http://www.migschitz.at/

Rustban maradok még kicsit bóklászni a városban. A budai várnegyedhez tudnám hasonlítani. A városka középkori óvárosa szerepel az UNESCO világörökség listáján.

A városka teljesen magával ragad, gyönyörű házak, őszi színek, hangulatosabbnál hangulatosabb borozók, vendéglők, kávézók. A Rathausplazton érdemes körbenézni és felfigyelni a kisváros XVI-XVIII. Században épült házait, melyek gólyafészekkel tarkítottak.

 

 

 

Mielőtt tovább indulok Oggau felé egy bájos kávézóban iszom egy kávét. Amikor beléptem olyan érzésem volt, mintha egy laza, francia kávézóban lennék. Próbálom képekkel visszaadni a hangulatot:

 

A felszolgáló hölgynek megdicsérem a helyet, persze hogy ezt követően rögtön szóba elegyedünk J Elárulta, hogy 8 évig kint élt Párizsban, németet tanított és imádja a kávét. Mielőtt visszaköltözött Ausztriába elhatározta, hogy nyit egy nyelvsulit és egy kávézót Rustban, a szülővárosában. Ez mind megtörtént. A nyelvsuli neve: ResonanCenter Rust.

A B10-es aszfaltozott kerékpárúton folytatom a túrát Oggau felé. Oggau-ról annyit érdemes tudni, hogy Oggaut aposztrofálják a legrégebbi bortermő vidéknek a régióban. Nem időzök sokat a városban, mert hideg van és haladnom kell tovább, hogy sötétedés előtt elérjem Mönchhof-ot. Purbach-ig. A tótól ezen a szakaszon vagyok a legtávolabb. Purbah-ot elhagyva egy jópofa kereszteződéshez érek

 Nem akartam az időt húzni azzal, hogy beüljek egy kis étterembe ezért inkább az első Sparba vezet utam és magamhoz ragadok helyi speciális szalámit, sajtot, kenyeret üdítőt. Indulás tovább. Az út mentén egy szénaboglya tökéletes helynek tűnik a piknikhez J közel Neusiedler am See városánál. A szabad levegőn még finomabb minden falat és még maradt tegnapról Luka Enikő borából aminek minden kortya egy áldás most.

Neusiedler am See-nél letérek a B10-es bicikliútról át a B21-re majd B51-re. Az úton végig szőlőtőkék mellett haladok, dimbes-dombos tájakon. Elérem Gols-t ahol a nap először előbukkan a felhők közül. Muszáj volt megörökíteni J

 

Ezután sikerül eltévednem, mert most először nem volt normálisan kitáblázva a bicikliút vagy én voltam béna vagy mindkettő J meg már kezdek is fáradni…

Realizáltam, hogy tökre rossz irányba megyek, mert a nap ’rossz’ helyen megy le vagyis én vagyok nagyon rossz irányban. Hál’ Istennek arra jött egy minibusz, leintem, eligazítást kérek, a sofőr Hölgy nagyon kedves és felajánlja, hogy elvisz Möncchof-ba mert pont arra tart. A kocsija hátulján van bringatartó J hihetetlen.

A 62 éves Hölgy már nyugdíjas, régen biztosítási cégnél dolgozott elég magas beosztásban és most nyugdíjas korára nem maradt más, mint az utazgatás. Van Barcelonában és Portugáliában háza, wind surfinggel és halál jó fej nőci. Már meg is érkezünk Mönchhof-ba majd elbúcsúzunk. Ő sem fogadott el pénzt a fuvarért J Annyira mások itt az emberek. Nyitottak, segítőkészek, önzetlenek és pozitívak.

Megérkezek a szállásra (Endlich Daham - Einfach Leben) . Amint belépek, egy pozitív energia kerít a hatalmába, ezt nehéz megmagyarázni. Előbukkan a tulaj- Karl, egy 55 éves ürge, aki öleléssel fogad J Teljesen le van döbbenve, hogy egyedül érkeztem bringával és, hogy ekkora utat megtettem J Mivel a városban ’Wein+Kultur Tage’ van - ami az jelenti, hogy az összes pincészetet, borászatot 30 EUR fejében ingyen lehet látogatni és kóstolni, amennyi jólesik – megkérdezni, hogy van e kedvem bemenni. Mivel ismer, mindenkit a városban nem kell vennem belépőt. Egész napos tekerés után lepakolok, minimális szinten átöltözök és irány a város J

 



 

Első állomás Szalay Winbau (a borász felmenői magyarok innen a magyar vezetéknév). Mivel a szállás tulaja Karl tudja, hogy érdekelnek a borok rögtön a borászhoz vezet az utunk, aki megmutatja a pincészetet és mesél a borairól. 7 ha területen van szőlője, az idei termés Neki is katasztrófa volt a rengeteg eső miatt. Az átlag bormennyiségének a fele várható idén.

 

 
 

Az érdemes tudni, hogy Ausztria szőlőterülete 50 000 ha. A jelentős borvidékek az ország K-i részében találhatóak. A legnagyobb szőlőültetvények Alsó-Ausztriában találhatóak (60%). A világ bortermelésének igaz, hogy csak 1%-át teszik ki de Európa legjobb borai közé sorolandók.

A borász elmeséli, hogy az tó északi részén, ahol mi is vagyunk 11 000 ha-on terülnek el a szőlőhegyek. Löszös talaj, feketeföld, sóder és homok keveréke. A borok gazdagok és kifejezőek. A tó klímájának köszönhetően – a tó erős párolgása miatt gyakran fellépő nemesrothadás miatt – extraktban gazdag és testesek a borok. Azt még fontos megemlítenem, hogy Mönchhof az egyik legrégebbi bortermőföld a régióban – 1217.
 

A régió sajátos szőlőfajtája a St Laurent, ami képes ellenállni sok betegségnek. Jellemzően virágos, gyümölcsös karaktereket hordoz magában.

Épp ideje kóstolni J Amit kóstolunk: St. Laurent 2013, Zweigelt 2013, Blaufränker 2013 (nekem a Zweigelt nyeri el a tetszésemet)

Megyünk tovább. A következő állomás egy Bio borászat, Weinbaubetrieb Herbert Gross.

8 ha területen találhatóak a szőlői Seewinkelnél. Herbert Gross egy családi hagyományt visz tovább, 1626-tól a család borokat készít, figyelembe véve a mai technológiát. Kizárólag bio borokat készít.

Már 2014-es Grüner Velteliner-t (zöld veltelelni) is kóstolok, első 2014-es borom idén J még van hova fejlődnie, nagyon könnyű kis bor.

Ami viszont a pincészet büszkesége: eSTeel Barrique 2010 – St Laurent szőlőből. Gyönyörű bíbor szín, nagy korona, füstös, fűszeres illat, piros bogyós gyümölcsösség, ami az ízben is visszaköszön. Csodálatos bor.

Az estét egy szolid sonkatállal zárjuk a borászat éttermében: Zur Rossschwemm.

Amit a képen láttok J Bratenfettbrot (zsíroskenyér), Rossschwemmplatte: Schinken, Bratne, Speck, Presswurst, Blunzen, Kase, Aufstich).

A sok vörösbor után egy kis könnyed fehérre vágyom így a borász másik különlegességét választom: eSTeel White 2013 – Gemischter Satz (Sauvignon Blanc, Muscat, Welschenrisling, Weissburgunder, Grüner Velteliner).

 

Csodálatos szombati napot tudhatok magaménak rengeteg élménnyel.